A kutatás háttere

Integráló felnőttképzés? Az általános célú felnőttképzés intézményei

A szakképzés és általános képzés egymást kiegészítő, egymásra épülő viszonya egyértelmű. Azonban a támogatások és a megítélés kapcsán is időnként két szembeállított ágazata a felnőttképzésnek.

Az általános képzés szerepe a társadalmi felzárkózásban jelentős. Az általános képzés lehetővé teszi a polgárok tanuláshoz való jogának szabad érvényesülését; megalapozza és kiegészíti a szakképzési, munkaerő-piaci és munkahelyi képzéseket; hozzájárulhat a leghátrányosabb helyzetben lévő rétegek (lemorzsolódott fiatalok, felnőttek, alacsony iskolai végzettségűek, bevándorlók) társadalmi integrációjához. Egy eredményes felnőttképzési program nemcsak a jóléti, foglalkoztatási mutatókra hathat pozitívan, hanem például az egészségügyiekre is.

Az utóbbi években megjelent hazai vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a felnőttképzésben résztvevők száma alacsony és nem arányos. Épp a legrászorultabbak nem kerülnek a képzettek körébe. A felnőttképzési rendszer hatékonyságának vizsgálatakor Pulay és munkatársai (2009) megjegyzik: a felnőttképzésben alulreprezentáltak azok a munkaerőpiacon hátrányos helyzetben lévő rétegek, amelyeknek legnagyobb szükségük lenne a kompetenciáik fejlesztésére, a bevonásuk továbbra is a legnehezebb feladat. Ezek azok a csoportok, akik ahhoz, hogy szakmai képzésbe bevonhatóak legyenek, ezáltal a foglalkoztatási esélyeik növelhetőek legyenek, általános képzésre (közismereti felzárkóztatásra, alapkészségeik fejlesztésére) van szükségük.

A haza szakirodalomban az iskolarendszerű felnőttoktatás történeti vonatkozásainak, funkcionális elemzésének, valamint az intézményrendszerének a vizsgálatára is találhatunk példákat (többek között Felkai, 2002; Csoma, 2002; Mayer, 2003, 2005, 2006; Bajusz 2008 munkái nyomán). Az iskolarendszeren kívüli képzés nem formális keretek között folyó általános célú képzéseit végző intézmények és tevékenységük vizsgálata nem jellemző. Vagy általában a felnőttképzési intézményrendszerre, különösen az akkreditált intézményekre vonatkozóan (Koltai 2005a, 2005b, Farkas és munkatársai 2011), vagy egy-egy részterületre /speciális programokra, vagy célcsoportra (iskolából lemorzsolódott fiatalok)/ irányulóan találhatunk vizsgálatokat.

Nemzetközi téren van előzménye az általános célú felnőttképzés vizsgálatának. Azonban némileg más a megközelítés, az általános képzésre egy kizáró jellegű meghatározást használnak, a nem szakmai felnőttképzés (NVAE) fogalmát. Ez valamivel tágabb, mint a hazai értelmezés, mert magában foglalja a nyelvi és informatikai képzéseket is, minden képzést, ami nem szakmai célú, nem szakképzettséget nyújt. Az elmúlt években volt erre a területre vonatkozóan egy nemzetközi összehasonlító vizsgálat (Non-Vocational Adult Education in Europe, 2007) európai országok részvételével. Ha a nemzetközi szakirodalom megközelítéseit tekintjük, az általános képzések körébe leginkább a speciális célcsoportok (menekültek, bevándorlók, halmozottan hátrányos helyzetűek) számára nyújtott alap- és kulcskompetencia-fejlesztő képzéseket, valamint a személyes érdeklődésből, leginkább szabadidő eltöltése céljából végzett képzéseket sorolják.

Egyes szerzők, talán a képzések sokszínűsége és a képzést végzők nehezen körülhatárolhatósága /több ágazat (felnőttképzési, közművelődési) és szektor (állami, piaci, nonprofit) intézményei/ miatt az általános képzéseket fontos szerepűnek, de alacsony arányúnak tartják a felnőttképzés rendszerén belül. Mivel több szektor intézményei /pl. a művelődési intézményrendszer (művelődési házak, múzeumok); a népfőiskolák hálózata; a Türr István Kutató és Képzőközpontok, munkahelyek, iskolarendszeren kívüli felnőttképzést végző vállalkozások/, többféle indíttatásból, módszertani háttérrel, szemléletmóddal, forrásból indítanak ilyen programokat és a meglévő nyilvántartások nem összegzik ezeket az adatokat, jelenleg csak becsülhető a felnőttképzés általános képzési területének nagysága, minősége, területi megoszlása, az általános képzést végző intézmények, a képzési programok és képzésben résztvevők száma. A kutatásunk ezt a hiányt kívánja pótolni.

Hivatkozott források:

Bajusz Klára (2008): Felnőttek az iskolapadban? Az iskolarendszerű felnőttoktatás helyzete és problémái. In: Bábosik István (szerk.): Az iskola korszerű funkciói. Budapest, Okker 60-75.

Csoma Gyula (2002): Felnőttoktatási sajátosságok. In: Mayer József – Singer Péter (szerk.): Módszertani stratégiák az iskolarendszerű felnőttoktatásban 1. – Problémák, kérdések – megoldások, válaszok. Budapest, Országos Közoktatási Intézet 72-104.

Farkas Éva – Farkas Erika – Hangya Dóra – Leszkó Hajnalka (2011 ): A dél-alföldi régió akkreditált felnőttképzési intézményeinek működési jellemzői. SZTE Juhász Gyula Pedagógiai Kar Felnőttképzési Intézet, Szeged

Felkai László (2002): A felnőttoktatás története Magyarországon. In: Mayer József – Singer Péter (szerk.): Módszertani stratégiák az iskolarendszerű felnőttoktatásban 1. Problémák, kérdések – megoldások, válaszok Budapest, Országos Közoktatási Intézet 7-18.

Koltai Dénes (2005a): Felmérés a hazai akkreditált felnőttképzési szervezetek működéséről. Budapest, Nemzeti Felnőttképzési Intézet

Koltai Dénes (2005b): Felmérés a hazai felnőttképzési szervezetek akkreditált programjainak helyzetéről. Budapest, Nemzet Felnőttképzési Intézet

Mayer József (2003): A tanulási környezet átalakulása az iskolarendszerű felnőttoktatásban. In. Mayer József – Singer Péter (szerk.): Módszertani stratégiák az iskolarendszerű felnőttoktatásban 5. – Tanári kulcskompetenciák. Budapest, Országos Közoktatási Intézet 7-35.

Mayer József (2005) (szerk.): A második esély iskolái. Budapest, Országos Közoktatási Intézet

Mayer József (2006): A munkaerőpiac elvárásai és az iskolarendszerű felnőttoktatás. Educatio, 2. 288-304.

Non-Vocational Adult Education in Europe, 2007. Brussels, Eurydice European Unio

Pulay Gyula – Kiss Daisy – Jánossy Dániel (2009): A felnőttképzési rendszerek hatékonysága nemzetközi összehasonlításban. Budapest, Állami Számvevőszék Kutatóintézet